a harmadik...

- Szép hajnalt - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang... - hova készülsz?
Anne csípőre tett kézzel ácsorgott buliszerkóban mögöttem.
- Én csak... tlalkzmandyvl... - motyogtam...
- MIVAN? mért motyogsz mikor valami fontosat mondasz... ?
- Találkozom Andyvel... - próbáltam odéb sétálni, hogy elkerüljem a további kérdéseket.... de Anne-t képtelenség volt kijátszani...
- Shiva... - morogtam rá mikor körém csavarta a karjait...
- És így akarsz elmenni? - mutatott rá, hogy a farmerem, szőrös csizmám és a fülekkel ellátott mellényem nem tetszik neki... randiruhának...
- Jó lesz így...
- Hollyyyyyyy... neeemááár....
Megláttam Andy-t az út másik oldalán...
- MENNEM KELL... - röhögtem rá a húgomra és elszaladtam...

Andy nem szállt ki és láthatóan a hangulata még mindig változatlan volt...
- Szia... - morgott mikor beültem a kocsiba.
- szia neked is...
- Kávézzunk egyet... - véletlenül megrándult a szája széle, mintha elfojtott volna egy mosolyt... de magára erőltette a szokásos mogorva arckifejezést... nem tudtam mire vélni. Remélem hamar megtörik a jég... Mert ez a faarc elég gáz.
- mi ez az állandó morcos fej? - robbant ki belőlem...
- ja... Megszokás... Tudod nem szoktam rajongókkal randizni... Ez most furcsa...
- nem vagyok a rajongód... - most én vágtam morcos fejet...
- majd az leszel...- hirtelen odahajolt es lekapott... Köpni nyelni nem tudtam hirtelen... Nem tudtam mi zavart jobban, hogy rajongó csitrinek titulált, hogy akaratom ellenére megcsókolt, vagy hogy akkora az egója hogy nem férünk el tőle a kocsiban...
mondjuk jó... A csókot bántam a legkevésbé... Ugyanis, mikor a száját az enyémhez érintette valószínűlega lábaim is feladtak volna a szolgálatot ha éppen nem ültem volna... Túl jó volt hogy igaz legyen...
- veszélyesen egoista vagy... - sziszegtem mikor az agyam végre bekapcsolt
- neked pedig irtó finom a szád... - mosolyogta el magát végre...
- na jó... Ettől most kicsit jobb... De... - újra megcsókolt
- lasssan meg is bocsájthatnál... - vissza dőlt az ülésen és a gázba taposott...
Megálltunk egy kávézó előtt.
- mehetünk?
- persze
Hiába volt hajnal, nagyon sokan voltak és jó páran tátott szájjal bámultak minket...
- te vagy a hibás - suttogta oda, miközben az ujjaim köré fonta sajátjait...
- De hát téged bámulnak...
- dehogy... Soha nem láttak még ilyen szép csajt...
Elvörösödött... Ha nem latom, el sem hiszem...
- te elpirultál... - mosolyogtam rá... Válaszként a hajamba túrt és a mellkasához húzott...
Ott álltunk, a tömött kávézó közepén ölelkezve...
Valószínűleg ez lesz életem legnagyobb csalódása... Gondoltam... Az egoista zenészek nem épp a hűségről híresek... És amúgy is... valószínűleg egy pillanatrasem veszi komolyan a történteket... De úgy döntöttem kihasználva a lehetőséget jól érzem magam vele amíg lehet....