Kilenc... valaki a sötétben

Összezavarodva ültem a saját gyerekkori szobámban, mint egy pocsék amcsi filmben és törtem a fejem, hogy, ha a földszinten a szüleimmel kokettáló Andy az, akivel össze akarom kötni az életemet, akkor miért nem vagyok felhőtlenül boldog?!... a válasz persze kardként lebegett a felejem fölött és kidurrantani készült a képzeletbeli lufimat, ami a választ ejtette... Christian... 
A hirtelen kopogásra úgy pattantam fel , mintha rosszban sántikálnék...
- csak én vagyok... - próbált megnyugtató lenni anyám...
- szia ... gyere be

- Holly... az anyád vagyok... ugye elmondanád, ha valami...

- El se kezd anyu... csak összezavar az idő eltolódás és fáradt vagyok... ez minden.. - mosolyogtam a tőlem telhető leg meggyőzőbb ál vigyorral

- Rendben... én nem fogok beleszólni... de ez az egész utazás is olyan hirtelen... és nem is tudtunk igazán erről a kapcsolatról amikor felhivta apádat ez a szinte idegen fiú... és megkérte a kezed... 

- Apától kérte meg a kezem? - Ezen azért elnevettem magam és próbáltam elképzelni azt a telefon beszélgetést...

- Ne nevess Holly... Apád ujjongott... de én aggódom... látom, hogy valami nem stimmel... és hiába fogod rá az időeltolódásra... 

- Most is beleszólsz anya... 

- Akkor mondd el mi a baj...

- Majd talán máskor... még azt sem tudom van e baj...

- Te jó ég Holly... terhes vagy...

- ANYAA???!?!?? Dhogy vagyok.... vagyis... nem... én nem vagyok... - hirtelen az agyam kis eldugott zugában elkezdett motoszkálni az apró zsebnaptár... muszáj csinálnom egy tesztet... 

- Mikor akartad elmondani??

- ANYA!!! Halgass...

- De...

- NEM vagyok terhes...

- De... Akkor mi a baj...? - fakadt ki anyám...

Felpattantam...

- Most el kell szaladnom...

Miután lerohantam az emeletről, Andybe ütköztem...

- Szivem... el kell rohannom egy kicsit... - suttogtam a fülébe, miközben átölelt.

- Hova sietsz? - Nézett rám furcsán...

- El kell intéznem valamit... de sietek vissza ígérem...

- Rendben... addig én...

- ... jópofizol a szüleimmel - apró puszit nyomtam a szájára, ő pedig elnevette magát...

- Annyira nem nehéz... de azért siess

Kocsival száguldottam a legközelebbi patika felé... közben magamat győzködtem, hol arról, hogy mennyire tökéletes kis családunk lenne ha terhes lennék... hol arról, hogy nem vagyok terhes... valószínűleg kisebb sokkot és pánikrohamot kaphattam, mire odaértem... rárontottam a gyógyszertárban dolgozó fiatal csajra, hogy "azonnal engedje meg, hogy lepisiljem a kibaszott tesztet" Utána persze sűrűn elnézést kértem, és elmagyaráztam a helyzetemet... 

- Úgy érted, hogy a vőlegényed Andy... az az Andy... és lehet hogy terhes vagy... tőle... attól az Andytől...

Bólintottam... a lány az ajtóhoz lépett, kitette a rögtön jövök táblát és bezárt...

- Ott hátul balra a kis ajtó... - mosolygott rám...

Kezem lábam remegett amikor kiléptem... kezemben az eredménnyel... sűrűn elnézést kértem a lánytól újra... és bár láttam, hogy rettentő kíváncsi nem mondtam el neki...

A kocsihoz léptem, amikor valaki elkapta a karom... a sötétben a kapucnitól "támadóm" arcát nem láttam... de azonnal felismertem a parfümöt...

- Chris?

- Honnan...

- Az illatod... mit keresel itt?

- Láttam, hogy Andy megkérte a kezed... el kellett jönnöm... 

- Láttad?

- Holly... még mindig olyan kis naiv vagy... a média azonnal lecsap az ilyen lehetőségekre... hisz tudod... a mi életünk már csak ilyen... és egy lánykérés egy nyilvános helyen... egy reptéren ráadásul... Andy... és az ő feltünési viszketegsége... nem gondoltam, hogy bedőlsz neki... azt reméltem, hogy ettől az úttól majd megjön az eszed...

- Hogy találtál meg?

- Követtelek a lakástól... órák óta vártam, hogy valaki kijöjjön... 

- Chris... tudod... ez ijesztő... feltalálták már a telefont... nem a kőkorban élnünk...

- Igazad van... tiszta hülye vagyok... csak... szeretlek... és nem akarom, hogy hozzámenj Andyhez... - most már igazán olyan volt mint egy nyafogó kisfiú...

- CC... menj haza... kérlek... és hagyj engem békén...

- Komolyan ezt kéred?

- Igen... - könnybe lábadt a szemem... Christian pedig elsétált...

- Rendben van.. ha ezt akarod... - hallottam még a távolból a szavait...

Gyorsan beszaladtam még egy boltba, vettem pár holmit...A ház elé érve megtöröltem a szemeimet és remegő lábakkal elindultam a bejárati ajtó felé... hirtelen a Chrissel való beszélgetésem évekkel előbbinek tűnt... Andy cigivel a szájában ücsörgött a bejárat melletti kövön.

- Végre, hogy megjöttél... - mosolygott rám...

- Igen.. - nyeltem egy nagyot... 

- Minden rendben?

- IIiigen... ezt neked hoztam... - nyújtottam át az ajándék zacskót amit korábban vettem 

Értetlenül nézett rám... először kivette az első dobozt, ami egy fényképkeretet rejtett, benne egy közös fotónk... - mosolyogva letette maga mellé aztán újra a zacskóba nyúlt, kivette a következő dobozt... amiben szintén egy fotó volt...



pár percig nézte a képet... nem nézett rám, csak a harmadik, egyben utolsó dobozt, ami egy pár apró cipőt rejtett...



- ... hmm... - Nem szólt egy ideig... lehajtott fejjel bámulta az ölébe lévő cuccokat. Aztán egyszer csak észre vettem, hogy a cipőcske attetsző dobozán egy könnycsepp koppan...
- Andy... ?!
- Én... még soha nem voltam ilyen boldog... - letette maga mellé az ajándékzacskót és felpattanva szorosan magához ölelt...
Hatalmas kő esett le a szívemről.. és könnyekben törtem ki...

- Mondjuk el a szüleidnek - húzott be a házba...
- Még ne... - szipogtam... - szeretnék.. megnyugodni kicsit... menjünk föl pihenni...
- Rendben... ahogy akarod... - az ölébe kapott és becipelt...
Anyám szúrós tekintettel nézett végig rajtunk, mikor sírva ,röhögve beestünk az ajtón...
- Gyerekek...
- Anya... - felpattantam, Andyvel kézen fogva felsunnyogtunk az emeletre..

- Mikor akarod elmondani nekik?
- Szeretnék lefürdeni... aztán, ugyis lemegyünk majd vacsizni... arra gondoltam... hogy akkor... elmondhatnánk...
- Rendben... de... a fürdéssel nem értek egyet...
- ???
- Egyedül...?
Elnevettem magam...
- Természetesen... úgy gondoltam, hogy jövendőbeli férjemmel fürdenék...

Nyolcadik... utazás kávé nélkül

Andy reggel óta énekelt mellettem, máskor ez megnyugtatott és imádtam a hangját hallgatni, de most nem volt jó... A reptéren ültünk ed a gépet vártuk. Átszállással tudunk csak kis hazámba eljutni és le késtük a csatlakozást.
- taníts nekem valamit, a te nyelveden -mosolygott rám hirtelen
- mit szeretnél tudni?
- nem tudom mondjuk köszönni
- Szia
- ez angolul van...- morgott (see you)
- Igen úgy hangzik... akkor tanuld meg hogy jó napot kívánok!
- mivan? ? ? Jonapotvanok - röhögött én pedig vele nevettem
- és hogy mondod ha szeretsz?
- Szeretlek
- én is - válaszolta teljes magyarsággal és komolynak tűnő ábrázattal...
A szám is tátva maradt...
- gyakoroltam kicsit a héten, gondoltam hasznos lehet - folytatta angolul
- nem azon döbbentem meg... - vallottam be
- szóval nem hitted hogy szeretlek?
Elpurulhattam, mert elnevette magát.
- Holly én nem trófeavadász vagyok...
Ez volt az első eset, hogy így beszélt velem. Komolyan...
Hirtelen boldogságot éreztem. Mégis csak Andy az akivel együtt kell lennem, észre sem vettem hogy megtaláltam a szerelmet... de akkor miért jut eszembe folyton CC... és az újabb csókja és amit mondott... majd elhiszem ha igazat mondasz... Nem! Elég volt. Itt a tökéletes férfi akire nők milliói vágynak,  szeret. Most vallotta be. Én pedig azon lamentálok magamban hogy Christian mit mondott. Vége...
- Holly?
- tessék? - néztem
- azt kérdeztem minden rendben van e - kék szemei villantak egyet
- tökéletesen , boldog vagyok veled!
- akkor jó - át karolta a derekamat és el indultunk az idő közben beérkező géphez.
Az út nagy részét végig beszélgettünk. Jelentéktelen dolgokról volt szó. Kifaggatott a szüleimről az addigi életem részleteiről,  olyan szinten ahogy azelőtt soha. Kezdünk olyanok lenni mint egy rendes normális pár. A repülő befutott a reptérre... miután megvártuk a bőröndöket, elindultunk kifelé. A váróban pár ember állt táblákkal. Először nem is figyeltem fel rá... de aztán hirtelen odakaptam a fejem. A szüleim és par barátom állt ott... a táblakon felirattal...
*
Hozzám jössz feleségül?
*
Döbbenten álltam... Andy letérdelt a reptér közepén és a kezében tartotta a kezeimet...
- Holly...
- igen!
- de hát végig sem mondtam...
- akkor mondd...
- leszel a...
- igen!!!
- Holly - elnevette magát. Felpattant az ölébe kapott.
Forgott velem a vilàg...

Hetedik... egy újabb csok(i)

A Christiannal történt incidens óta eltelt másfél hét viszonylag nyugalomban telt. A koncertek egymást követték. Andy nem változott, heves természete kiismerhetetlenné és érdekessé tette számomra, és ez pont elég volt ahhoz, hogy nem féltem tőle hogy belé szeretek, de éppen megfelelő, hogy jól érezzem magam vele és ne gondoljak rá, hogy mi lett volna ha engedek CC nek.

- Hahó nővérkém... miért ücsörögsz itt egyedül? - Anne foglalt helyet mellettem és zavart meg a gondolataimban... - mit rajzolsz?
- Honnan tudtad? - mosolyogva mutatott az ölemben nyugvó mappára...
- Ráadásul mindig rajzolsz ha gondolkozol... szóval mesélj... mi a baj?
- Azt hiszem ideje hazamennem Anne... foglalkoznom kéne a szalonnal...
- Holly...
- Komolyan, maradj csak de én...
- Akkor menj haza, győződj meg róla, hogy minden rendben és nem robbant fel nélküled a szalon.. és gyere vissza - vigyorgott rám.
- Nem tudom...
- Beszéld meg Andyvel, miért nem viszed magaddal... idegen környezetben lehet hogy még jobban megismernétek egymást... vagy épp előle mennél haza?
- Nem... sőt... tetszik az ötleted... - elnevettem magam. - Tudod mit, meg is kérdezem...

Elpakoltam a rajzcuccaimat és már hallottam is a nyikorgó lépcsőn valakinek a lépteit... Kiléptem a szobából és telibe nekiütköztem CC nek, aki hanyatt esett és újra magával rántott, pontosan úgy mint a kori pályán Londonban. elkapott, hogyne essek nagyot.
- Basszus... - szitkozódtam...
- Ne haragudj...
- Nem, dehogyis, te ne haragudj.... tiszta hülye vagyok... - felsegített, miközben egy pillanatra a szemembe nézett, de már tovább is indult lehajtott fejjel...
- Jó utat... - vágta oda...
Mire megkérdeztem volna, hogy honnan tudja, már el is tűnt...

Andy hangját hallottam, végre felébredt...
- jó reggelt.. - a telefont nyomkodva ült
- neked is
- Mi volt ez  hangzavar?
- Elestem...











- De minden rendben? - nézett fel mire téblábolni kezdtem... - Húhaaa... na mesélj, mi a gond, mit szeretnél?
- Hát elég nagy kérésem lenne... vagyis... kérdésem....
Újra morcos arckifejezéssel hátra dőlve várt...
- Na....?!



- Szóval tudom, hogy rengeteg dolgod van, de én szeretnék hazamenni pár napra.. ha lenne kedved esetleg velem jöhetnél...
- Jesszus... már azt hittem baj van... - mosolyodott el... - persze, most van egy szabad hetem... akár mikor mehetünk...
- Akár holnap is?
- Akár... - magához húzott, ajkaim épphogy csak súrolták az övét, de szinte szikrázott a levegő közöttünk....
- Andy... - Hallottuk meg az ajtóból Ash hangját...
- Az Iste.... miaz? - mordult rá
- Ne haragudj, tudod hogy nem zavarnálak, de mennünk kell...
- Menjünk, de Ash! Elutazom holnap... mondjatok le mindent egy hétre...
- Oké... - Ashley eltünt...

- Sajnálom, de mennem kell - nyomott egy csókot a számra, felpattant és a fürdő felé vette az irányt.
- Én is...
- De esetleg velem jöhetsz... a zuhany alá... - mosolygott kajánul, cigivel a szájában... én pedig kaptam az alkalmon és utána indultam...

Andy, Ashley és Jinxx együtt indultak el. Miután összepakoltam a másnapi indulásra, a medence mellé telepedtem újra, kezemben egy bögre kakaóval, a számban egy füstölgő szál cigivel... és épp kezdtem volna élvezni a kiérdemelt pihenést amikor...
- Leülhetek? - Kérdezte meg Chris
- Persze... - tudtam, hogy még vár rám egy kellemetlen beszélgetés vele...
- Szóval haza utazol... és magaddal viszed Andyt? - nézett rám furcsa arckifejezéssel. - Szerinted ez jó ötlet?
- Nem tudom, miért ne lenne jó ötlet?
- Holly... én nem szólok bele a döntéseidbe... eddig sem tettem... de tudom, hogy többet érzel irántam annál, hogy Andyt hazavidd bemutatni a szüleidnek....
- Semmi közöd hozzá... és nagyon tévedsz... - próbáltam meg felpattanni de elvesztettem az egyensúlyomat...
újra estem... de ezúttal a segítségemre "ugró" Chrissel együtt a medencébe... a vízből felbukkanva elkapott a röhögés... CC velem röhögött... majd egy óvatlan pillanatban újra megcsókolt...



- Ezt... ne... - toltam el magamtól...-  kár volt... soha többet... - csak álltam előtte... - Christian... én nem érzek irántad semmit... - hazudtam - Andyvel vagyok együtt, és ezt el kell fogadnod...
- Elfogadom, ha majd igazat mondasz...
Jake sétált el mellettünk...
- Minden rendben...? - nézett ránk furán...
CC vigyorgott
-... - én pedig bámultam rá értetlenül...
- Én tudjátok mit... nem is akarom tudni... inkább...

Hatodik kávé

Még mindig értetlenül ücsörögtem a medence szélén és a pulcsim ujját morzsolgattam...
* beléd szerettem... és harcolni akarok érted...
A fülemben csengtek Chris szavai... aztán az a csók... nem húzódtam el... csak egyetlen végtelennek tűnő pillanat után...
Pofon vágtam, de nem azért mert nem akartam, hogy megcsókoljon... hanem mert nem akartam, hogy azt higgye akarom...

- Mit csinálsz? Nem nézed meg a házat? - lépett felém mosolyogva Andy
- De... - Felsegített és a kezemnél fogva húzott maga után

°CC

A ház sarkánál álltam, mint egy perverz leskelődő és Hollyn gondolkoztam, miközben ezek ketten kéz a kézben elindultak a ház felé. A pofon ugyan éhez térített, de még mindig éreztem az ajkai édes ízét... Utáltam Andyt... minden szinten gyűlöltem amennyire csak lehet... de kötött a szerződésem...
Nem tudtam megérteni, hogy ez a csodálatos lány, mit akarhat tőle...
Persze Andy jól néz ki és jó a szövege... De aztán... Mindig ugyan az a forgatókönyv. Hangosan kifújtam a levegőt...
- leskelődünk? - Szólalt meg mögöttem egy hang...
majdnem összeestem ijedtemben.
- Ash... A frászt hoztad rám...
- CC... Ezt be kell fejezned, mielőtt elkezded... Mindenkinek jobb, ha most lemondasz Hollyról...
- Én nem... Én csak... Ash... Én... Beleszeretem
- Tudom - fel alá járkált amíg beszélt... elmagyarázta, hogy mennyit árthatok ha nem hagyom békén a lányt, akit meg akartam menteni Andy karjaiból...

Ash végre elvonult egy hosszas fejmosás után... de az fürdőszobába lépve Andybe futottam, csak hogy folytatódjon a balszerencse áradása...
- Chris... szóltam, hogy szállj le Hollyról... erre te megint... szerelmet vallasz... fejezd ezt be mielőtt bajok lesznek...
- Fenyegetsz?
- Csak figyelmeztetlek...
- Megcsókoltam... - vigyorogtam rá...
Csak döbbenten rám nézett én pedig elsétáltam mellette... az emeleti szobámba.

°Holly

Andy idegbetegen csapkodva pakolta a holmiját...
- Mi a bajod?
- Nem tudod?
- Tudnom kéne?
- Te tudod...
Elnevettem magam a gyerekes társalgási szinten...
- Nevetséges?
- Az vagy... ha elmondanád, hogy mi a fene bajod van...
- Tudod... nem szeretek osztozni azon... ami az enyém...
- Parancsolsz? - néztem rá kerek szemekkel... láttam, hogy rettentő dühös...
- Miért hagytad, hogy megcsókoljon...?
- Nem hagytam... felpofoztam...
- ... ezt elfelejtette említeni...
- Talán legközelebb kérdezz meg... mielőtt nekem támadsz...



A kanapén ültem és idegesen doboltam a lábammal... amikor CC lépett be...
- Te aljas szemét... - sziszegtem a fogaim között...
- Holly? - nézett rám kérdőn...
- Mi a fenének kell kavarnod? - szemeiben könnycseppek gyűltek...
- Én... sajnálom, de végre egyszer... én voltam nyeregben Andyvel szemben és...
Újra lendült a karom... pofon akartam vágni megint, de elkapta a kezem, magához rántott és mellkasához húzott.
- Sajnálom... - suttogta újra... én pedig sírtam magam sem tudom miért...
- Hagyj békén Chris... - dörmögtem a mellkasába majd kicsusszantam a karjaiból és elszaladtam... a medencénél találtam nyugalmat.
Végül a teraszon egy napozóágyon aludtam el... kimerültem az elmúlt napoktól...

- Holly, kicsim... - hallottam Andy hangját... kinyitottam a szemem és a retinámba égtek azok a kék szemek...
- Hmm?
- Nem szeretnél felkelni... már órák óta alszol... biztos kényelmetlen is... és... hoztam kávét... és... szeretnék bocsánatot kérni tőled... azért ami történt...
Nem szóltam, csak az ölébe kúsztam, a kezéből az asztalra tettem a kávét és az ajkaira tapadtam... tudtam, hogy ennyi elég... felejteni akartam... felejteni, méghozzá...CC csókját...

Ötödik kávé

Andy a kezemet fogtva aludt el a repülőn, az ülés támláját hátra hajtva.
- Holly... - hallottam a húgom hangját mögülem
- Na?
- Eljössz velem pisilni? - majdnem elröhögtem magam...
- Nem tudsz egyedül?
- Naaa légysziii
- Jól van már... - kihámoztam a kezem Andyéből és kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat.

- Miért kellett veled jönnöm? - vigyorogtam még mindig...
- Holly... te miért voltál este Chrissel?
- Hát ez meg miféle kérdés?
- Hát... csak kérdezem...
- Összefutottunk véletlenül este... aztán beszélgettünk és koriztunk egyet... mi ebben olyan furcsa...?
- Csak az, hogy... Ash szerint Chris totál beléd van esve és Andy reggel leüvöltötte a fejét is miattad...
A falnak dőlve bámultam zavarodottan a cipőmet...
- Chris...?
- Jól hallottad... Andy tombolt miatta...
- Értem... - nem akartam többet hallani, megbántottam egy embert, mert a barátomnak gondoltam, kiöntöttem neki a lelkem Andyről... miközben ő... többet érez irántam mint... mint kéne...

Némán visszaültem Andy mellé, aki idő közben felébredt és mosolyogva fogadott.
- Azt hittem megszöktél...
- Nem én... csak a mosdóban voltam... - magamra erőltettem egy mosolyt én is...
Egy stewardess lépkedett felénk...
- Hozhatok önöknek valamit?
- Egy kávé jól esne... - bólogattam... azzal el is tűnt...
Andyvel nem beszélgettünk többet és pillanatokkal később el is aludt...
Chris felé sandítottam aki addig meredten bámulta az ölében lévő újság lapjait, de abban a pillanatban rám nézett...
- gyere kicsit velem... - suttogta... újra kiszabadítottam az ujjaimat és elindultam hátrafelé...Chrissel a nyomomban... A stwardesek részére fenntartott helységben álltunk. CC mosolyogva állt velem szemben, de ez a mosoly nem olyan volt mint eddig...
- Holly... El kell mondanom valamit... - lehajtotta a fejét, nem zavarban volt, inkább szégyellte magát - amikor együtt koriztunk... Tudod... Beléd szerettem...
nem kertelt... Kerek perec kimondta én pedig ott álltam lesokkolva... és mielőtt reagálhattam volna... Andy jelent meg...
- Chris haver... azt hittem érthetően megkértelek... - olyan arckifejezéssel nézett a dobosra, hogy féltem, hogy bántani fogja...
- Gyere... menjünk... -fogtam meg a kezét... mire arcvonásai ellágyultak...
- Menjünk... - ismételte meg
Visszaültünk a helyünkre... és nem sokkal később leszálltunk.



Hát... ha ugyan csak egy kis időre is de elfelejtettük minden sérelmünket és aggodalmunkat...
- És most? - néztem teli vigyorral Andy kék szemeibe és azt hiszem egy pillanatra újra belé estem...
- Haza megyünk - mosolygott vissza
Megvártuk a csomagokat cipelő roadokat és elindultunk kifelé... őrjöngő tömeg, sikoltozó lányok és ordítozó fiúk hada állt odakint és mind rájuk vártak... pislogni sem volt esélyem, azonnal az arcomba nyomtak számos mikrofont és fényképezőgépek hada vakított el... egy kéz szorítását éreztem egyedül... tudtam, hogy Andy az, egy pillanatra sem eresztett el... közelebb rántott magához, átölelte a derekamat és így haladtunk tovább... az adrenalin szintem az egekbe szállt és remegő lábakkal másztam be a turnébuszba ami ránk várt.
A húgom és Kath bemásztak utánam, a fiúk kint maradtak a rajongókkal egy kicsit...

- Mi történt a repülőn Holly? - kérdezte Kathleen
- Te is kezded? - néztem mérgesen a húgomra...
- Én nem mondtam neki semmit... - fonta keresztbe duzzogva maga előtt a karját...
- Igazából... hallottam Andyt, ahogy CCvel beszélt... mintha a kutyája lenne...
- Ugyan már Kath... félreértettél valamit... - győzködtem magam
- Úristen Holly... minek tagadod... - Mielőtt befejezhette volna a srácok sorban felpattantak a buszra...

Andy egész úton az ujjaimmal játszadozott, de nekem lelkiismeret furdalásom volt és csak azon járt az eszem, hogy távol kell tartanom magamtól CC-t... a saját érdekében...

Andy pont hozzám való... tökéletesen megfelel a felszínes kapcsolathoz, ami nem töri össze a szívemet... ami nem biztos, hogy kibírna még egy törést...



A buszról leszállva egy óriási, gyönyörű, csupa üveg ház előtt ácsorogtunk...
- Ez itt a főhadiszálás... - vigyorgott Jake...
- Igazából... ez az én lakásom, ahol mindig mindenki itt van... - vigyorgott Andy...
- Mert egyszerűbb mint állandóan ide oda rohangálni... - nevetett fel Ashley...
- Nézzetek körbe... addig mi kipakolunk a srácokkal... - lehelt egy csókot a számra Andy
A kertben lévő hatalmas medence partján vertünk tanyát... épp a cigizés örömeit próbáltam volna meg élvezni, amikor mellém lépett Chris...

a harmadik...

- Szép hajnalt - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang... - hova készülsz?
Anne csípőre tett kézzel ácsorgott buliszerkóban mögöttem.
- Én csak... tlalkzmandyvl... - motyogtam...
- MIVAN? mért motyogsz mikor valami fontosat mondasz... ?
- Találkozom Andyvel... - próbáltam odéb sétálni, hogy elkerüljem a további kérdéseket.... de Anne-t képtelenség volt kijátszani...
- Shiva... - morogtam rá mikor körém csavarta a karjait...
- És így akarsz elmenni? - mutatott rá, hogy a farmerem, szőrös csizmám és a fülekkel ellátott mellényem nem tetszik neki... randiruhának...
- Jó lesz így...
- Hollyyyyyyy... neeemááár....
Megláttam Andy-t az út másik oldalán...
- MENNEM KELL... - röhögtem rá a húgomra és elszaladtam...

Andy nem szállt ki és láthatóan a hangulata még mindig változatlan volt...
- Szia... - morgott mikor beültem a kocsiba.
- szia neked is...
- Kávézzunk egyet... - véletlenül megrándult a szája széle, mintha elfojtott volna egy mosolyt... de magára erőltette a szokásos mogorva arckifejezést... nem tudtam mire vélni. Remélem hamar megtörik a jég... Mert ez a faarc elég gáz.
- mi ez az állandó morcos fej? - robbant ki belőlem...
- ja... Megszokás... Tudod nem szoktam rajongókkal randizni... Ez most furcsa...
- nem vagyok a rajongód... - most én vágtam morcos fejet...
- majd az leszel...- hirtelen odahajolt es lekapott... Köpni nyelni nem tudtam hirtelen... Nem tudtam mi zavart jobban, hogy rajongó csitrinek titulált, hogy akaratom ellenére megcsókolt, vagy hogy akkora az egója hogy nem férünk el tőle a kocsiban...
mondjuk jó... A csókot bántam a legkevésbé... Ugyanis, mikor a száját az enyémhez érintette valószínűlega lábaim is feladtak volna a szolgálatot ha éppen nem ültem volna... Túl jó volt hogy igaz legyen...
- veszélyesen egoista vagy... - sziszegtem mikor az agyam végre bekapcsolt
- neked pedig irtó finom a szád... - mosolyogta el magát végre...
- na jó... Ettől most kicsit jobb... De... - újra megcsókolt
- lasssan meg is bocsájthatnál... - vissza dőlt az ülésen és a gázba taposott...
Megálltunk egy kávézó előtt.
- mehetünk?
- persze
Hiába volt hajnal, nagyon sokan voltak és jó páran tátott szájjal bámultak minket...
- te vagy a hibás - suttogta oda, miközben az ujjaim köré fonta sajátjait...
- De hát téged bámulnak...
- dehogy... Soha nem láttak még ilyen szép csajt...
Elvörösödött... Ha nem latom, el sem hiszem...
- te elpirultál... - mosolyogtam rá... Válaszként a hajamba túrt és a mellkasához húzott...
Ott álltunk, a tömött kávézó közepén ölelkezve...
Valószínűleg ez lesz életem legnagyobb csalódása... Gondoltam... Az egoista zenészek nem épp a hűségről híresek... És amúgy is... valószínűleg egy pillanatrasem veszi komolyan a történteket... De úgy döntöttem kihasználva a lehetőséget jól érzem magam vele amíg lehet....

A második...

Aznap éjjel képtelen voltam elaludni, ráfogtam a repülőn alvással töltött órákra, de az igazság az volt, hogy csak a fancsali képű Andy járt a fejemben...

Elkezdtem kipakolni a cuccaimat... még szerencse, hogy a rajzcuccaim velem utaztak mindenhova, az ölembe vettem egy papírlapot és firkálni kezdtem,.. 

Meredten bámultam a lapot kicsivel később... akaratlanul is ő nézett vissza rám a lapról..

Felálltam, hogy kinyújtóztassam a lábaimat és a gerincemet, a görnyedés után... rezzent egyet a telefonom... üzenet...

(Megj. :A rajz saját, lenyúlni nemér :)
Devon T.! kifejezetten neked készül...
majd talán kész is lesz egyszer...)

* Szia... Andy vagyok! Ez a számom, mentsd el... de ... Titkos, nem adhatod meg senkinek... Jó éjt...*
* Szia! Nem állt szándékomban... megadni a számod senkinek! Neked is jó éjt...*

A párnára hajítottam a készüléket... de újra rezzent egyet...

* Nem tudok aludni... és mivel válaszoltál így gondolom te sem...*
* Nem, én sem alszom... épp a tetőre indultam dohányozni*
* Cigizzünk együtt... *
* Mégis hogy? *
* Egyszerre gyújtunk rá... szőke... ;) *

A telefonom elsötétült... a tetőre másztam és meggyújtottam a cigim...

* Most gyújtottam rá... * - írtam...
* Akkor jó... én is... mesélsz magadról Holly? *
* Nem nagyon van mit...  nem vagyok túl érdekes... *
* Mivel foglalkozol? És honnan jöttél? *
* Tetoválószalonom van és Magyarországról...*
* Az mi?*
* Egy kicsi ország... * - pfff... gondoltam magamban... mennyire jelentéktelenek vagyunk a térképen...
* Biztos szép... és nyugis... a kicsi helyek mind nyugisak...*

Erre nem tudtam reagálni, de újabb üzenet jött...

* Ez irtó hülyén hangzott... :D Remélem nem nézel elmebetegnek.,.*
De ami azt illeti annak néztem... egy ilyen srác, ilyen szemekkel hajnalok hajnalán "velem dohányzik" és rám pazarolja az idejét...
* nem hangzott hülyén... inkább... furcsa... gondolom szereted az életed, ha már valamiféle sztár vagy...? *
* Valamiféle?!?! *
* Most megsértődtél? :D * Elnevettem magam...
* Nem... csak furcsa, hogy a húgod, majdnem levetkőztetett a szemével és tudom, hogy tudta ki vagyok, de te nem... *
* Andy Biersack... tudom hogy ki vagy... pontosan 3 órája tudtam meg, amikor hazaértünk és az említett húgom az orrom alá tolt minden mozdítható elektronikát, hogy egyszerre hallgassam a zenéteket, nézzek videókat és közben esetleg még képeken is láthassalak titeket... *
* Kár... jobb lett volna ha embernek tartasz... nem sztárnak...*
* Nem tartalak sztárnak... csak egy srác vagy... akivel meginnék egy kávét... *
* De hát hajnal van... nem haragszanak meg ha elrabollak? :) *
* Nagy lány vagyok...*
* Akkor, ha kapok egy címet... érted megyek...*

Leírtam a szálló címét, és fénysebességgel összeszedtem magam... mire odaért, már a bejárat előtt dohányoztam...

Az első kávé... :)

Már sötétedett, mikor bezártam az üzletet. Esett a hó és akármennyire is hideg volt én örültem neki. Imádtam a telet. Szerettem a hóesést.
Az órára pillantottam és már rohantam is a megbeszélt helyre. Anne a húgom egy gőzölgő műanyagpohárral a kezében ácsorgott a téren felállított karácsonyfa előtt...
- Az Isten szerelmére Holly... már azt hittem idefagyok...
Az Adventi vásárban csavargás mindig előhozta belőlem a karácsonyi hangulatot...
- De még csak November van... - nyafogott Anne...
- Nekem viszont csak most van erre időm... héé... ne legyél ilyen ünneprontó...
- Mikor indulsz?
- Holnap reggel 6 kor megy a gépem... - mosolyogtam rá... - Várom már...
- Mit azt hogy ott még rosszabb az idő?
- Anne... Katleennel már több mint egy éve nem találkoztunk és ő a legjobb...
- Barátnőd... tudom Holly... minden alkalommal elmondod amikor előkerül ez a téma... csak nem értem miért nem jön haza ő...
- Hát azt nem tudom...de küldött neked valamit... - nyújtottam át a borítékot... szinte letépte magáról a kesztyűt, hogy kibonthassa...
- Holly... ez egy... repülőjegy... a nevemre... holnapra... úúúúúúúú össze kell pakolnom - vigyorgott rám...
Tudtam mit rejt a boríték, hisz én magam vettem meg a jegyet Kat jóváhagyásával...

Másnap reggel együtt rohantunk a reptéren, hogy elérjük a Londoni gépet...
Anne szája folyamatosan járt én pedig fáradtan rogytam le az ülésre. Aztán már csak arra emlékszem, hogy a felhőket bámulom... és elnyomott az álom.
- Hétalvóóóóóóóóóóó - üvöltött az arcomba Anne...
- Naaa
- Megjöttünk, nemsokára leszállunk... végig aludtad az utat... tudod hogy unatkoztam? BLABLAblabla...
Már kezdte is elölről... és folytatta a taxiban, aztán a szállodában és úton Kat felé... a kávézóba...

Szerencsémre hamar odaértünk mert nem bírtam volna még egy percet a húgommal és a szájával bezárva az autóba. Kirobbantam a taxiból fizetés után és száguldottam is a felmentősereget jelentő Kat felé...
- Hollyyyyyy!!!!! - ugrott a nyakamba a jobbik felemet jelentő barátnőm...
- Végre, hogy láthatlak!!! - öleltem át... hallottam, hogy a húgom utolért... leültünk egy boxba és beszélgetni kezdünk, ami azt jelentette, hogy Anne lepénylesője folytatta tevékenységét...
Aztán egyszer csak úgy hallgatott el, mint akit mellbe vágtak... az ajtót bámulta ami csengetve jelezte, hogy vendég érkezett... akaratlanul odanéztem, de pár srácon kívül semmi jelentőset nem vettem észre...
- Holly... TE TÉNYLEG VAK VAGY? - suttogott Anne "ordibálva" amiért nem vettem észre valami fontosat... legalább is a hangnemből ezt szűrtem le...
- Anne... azok a srácok ott valami zenekar... az ég szerelmére... mondd, hogy tudod... hátha akkor Anne abbahagyja az alig feltűnő nyálcsorgatást... - piszkálta Kat a húgomat...
Újra rájuk néztem... azóta helyet foglaltak tőlünk nem messze...
Az egyik hosszú hajú kifejezetten lányos fiú rám mosolygott és kacsintott egyet, amitől akkor is zavarba jöttem volna, ha éppen nem pár perce feltűnően bámultam volna őket... de hála a kicsi testvérkémnek így aztán még égőbb volt a helyzet... éreztem hogy elvörösödök, ezért a kávém felé fordultam, amit azzal a mozdulattal az ölembe löktem... ÉLJEN!
Lassan feltűnésmentesen próbáltam felitatni a farmeromról a forró levet...
Ez nem segített éppenséggel a zavaromon... fél szemmel újra az asztaluk felé néztem... a hosszú hajú lányos fiú magyarázott valamit vigyorogva, mire a másik iszonyú magas srác felém fordult és a szemembe bámult virító kék szemeivel... majdnem a szám is nyitva maradt... de aztán észbe kaptam... de a tekintete nem engedett... végül visszanézett a barátjára... morcosan vállat vont és visszafordultak az asztalhoz...
- Úristen de égő... - sziszegtem...
- Ne máár... Holly... Andy egy félisten és vagy három percig bámult téged...
- Ja... mert leöntöttem magam kávéval miközben a haverját bámultam mint egy idióta, hozzáteszem a ti hibátokból... mert szerintetek égő, hogy fogalmam sincs kik ők...
Fájdalmasan felnyögtem, ahogy végigtöröltem a combom... jól megégettem...
- Szóval elmehettek mindketten a fe...
- Cssss fogdbe... - szólt rám Anne és a körmét rágcsálva a fiúk felé lesett...
A kék szemű srác az asztalunkhoz lépett... tutira úgy néztem mint egy idióta...
- Szia! Andy vagyok... - morcosnak tűnt... egy papírdarabot tartott felém... - arra gondoltam... hogy megadhatnád a számod... meghívnálak... valamikor kajálni...
- Őhh én... - dadogtam, mire Kat elvette a papírt... láttam hogy ráfirkálja a számomat...
- Ő itt Holly... és egyébként tud beszélni is, csak ez nem az ő napja...
- Köszi - vigyorodott el véletlenül Andy... - ... hálás vagyok neked... ?
- Kat... ő pedig itt Anne... aki alig várja, hogy megszólalhasson... úgyhogy szerintem menj, mielőtt rákezd...
A húgom először falfehér, majd lángvörös lett... Andy pedig nevetve elindult az asztalukhoz, ahol a többi srác már állva várta... majd kivonultak a kávézóból...

Holly

 

Anne

Katleen