Az első kávé... :)

Már sötétedett, mikor bezártam az üzletet. Esett a hó és akármennyire is hideg volt én örültem neki. Imádtam a telet. Szerettem a hóesést.
Az órára pillantottam és már rohantam is a megbeszélt helyre. Anne a húgom egy gőzölgő műanyagpohárral a kezében ácsorgott a téren felállított karácsonyfa előtt...
- Az Isten szerelmére Holly... már azt hittem idefagyok...
Az Adventi vásárban csavargás mindig előhozta belőlem a karácsonyi hangulatot...
- De még csak November van... - nyafogott Anne...
- Nekem viszont csak most van erre időm... héé... ne legyél ilyen ünneprontó...
- Mikor indulsz?
- Holnap reggel 6 kor megy a gépem... - mosolyogtam rá... - Várom már...
- Mit azt hogy ott még rosszabb az idő?
- Anne... Katleennel már több mint egy éve nem találkoztunk és ő a legjobb...
- Barátnőd... tudom Holly... minden alkalommal elmondod amikor előkerül ez a téma... csak nem értem miért nem jön haza ő...
- Hát azt nem tudom...de küldött neked valamit... - nyújtottam át a borítékot... szinte letépte magáról a kesztyűt, hogy kibonthassa...
- Holly... ez egy... repülőjegy... a nevemre... holnapra... úúúúúúúú össze kell pakolnom - vigyorgott rám...
Tudtam mit rejt a boríték, hisz én magam vettem meg a jegyet Kat jóváhagyásával...

Másnap reggel együtt rohantunk a reptéren, hogy elérjük a Londoni gépet...
Anne szája folyamatosan járt én pedig fáradtan rogytam le az ülésre. Aztán már csak arra emlékszem, hogy a felhőket bámulom... és elnyomott az álom.
- Hétalvóóóóóóóóóóó - üvöltött az arcomba Anne...
- Naaa
- Megjöttünk, nemsokára leszállunk... végig aludtad az utat... tudod hogy unatkoztam? BLABLAblabla...
Már kezdte is elölről... és folytatta a taxiban, aztán a szállodában és úton Kat felé... a kávézóba...

Szerencsémre hamar odaértünk mert nem bírtam volna még egy percet a húgommal és a szájával bezárva az autóba. Kirobbantam a taxiból fizetés után és száguldottam is a felmentősereget jelentő Kat felé...
- Hollyyyyyy!!!!! - ugrott a nyakamba a jobbik felemet jelentő barátnőm...
- Végre, hogy láthatlak!!! - öleltem át... hallottam, hogy a húgom utolért... leültünk egy boxba és beszélgetni kezdünk, ami azt jelentette, hogy Anne lepénylesője folytatta tevékenységét...
Aztán egyszer csak úgy hallgatott el, mint akit mellbe vágtak... az ajtót bámulta ami csengetve jelezte, hogy vendég érkezett... akaratlanul odanéztem, de pár srácon kívül semmi jelentőset nem vettem észre...
- Holly... TE TÉNYLEG VAK VAGY? - suttogott Anne "ordibálva" amiért nem vettem észre valami fontosat... legalább is a hangnemből ezt szűrtem le...
- Anne... azok a srácok ott valami zenekar... az ég szerelmére... mondd, hogy tudod... hátha akkor Anne abbahagyja az alig feltűnő nyálcsorgatást... - piszkálta Kat a húgomat...
Újra rájuk néztem... azóta helyet foglaltak tőlünk nem messze...
Az egyik hosszú hajú kifejezetten lányos fiú rám mosolygott és kacsintott egyet, amitől akkor is zavarba jöttem volna, ha éppen nem pár perce feltűnően bámultam volna őket... de hála a kicsi testvérkémnek így aztán még égőbb volt a helyzet... éreztem hogy elvörösödök, ezért a kávém felé fordultam, amit azzal a mozdulattal az ölembe löktem... ÉLJEN!
Lassan feltűnésmentesen próbáltam felitatni a farmeromról a forró levet...
Ez nem segített éppenséggel a zavaromon... fél szemmel újra az asztaluk felé néztem... a hosszú hajú lányos fiú magyarázott valamit vigyorogva, mire a másik iszonyú magas srác felém fordult és a szemembe bámult virító kék szemeivel... majdnem a szám is nyitva maradt... de aztán észbe kaptam... de a tekintete nem engedett... végül visszanézett a barátjára... morcosan vállat vont és visszafordultak az asztalhoz...
- Úristen de égő... - sziszegtem...
- Ne máár... Holly... Andy egy félisten és vagy három percig bámult téged...
- Ja... mert leöntöttem magam kávéval miközben a haverját bámultam mint egy idióta, hozzáteszem a ti hibátokból... mert szerintetek égő, hogy fogalmam sincs kik ők...
Fájdalmasan felnyögtem, ahogy végigtöröltem a combom... jól megégettem...
- Szóval elmehettek mindketten a fe...
- Cssss fogdbe... - szólt rám Anne és a körmét rágcsálva a fiúk felé lesett...
A kék szemű srác az asztalunkhoz lépett... tutira úgy néztem mint egy idióta...
- Szia! Andy vagyok... - morcosnak tűnt... egy papírdarabot tartott felém... - arra gondoltam... hogy megadhatnád a számod... meghívnálak... valamikor kajálni...
- Őhh én... - dadogtam, mire Kat elvette a papírt... láttam hogy ráfirkálja a számomat...
- Ő itt Holly... és egyébként tud beszélni is, csak ez nem az ő napja...
- Köszi - vigyorodott el véletlenül Andy... - ... hálás vagyok neked... ?
- Kat... ő pedig itt Anne... aki alig várja, hogy megszólalhasson... úgyhogy szerintem menj, mielőtt rákezd...
A húgom először falfehér, majd lángvörös lett... Andy pedig nevetve elindult az asztalukhoz, ahol a többi srác már állva várta... majd kivonultak a kávézóból...

Holly

 

Anne

Katleen