Kilenc... valaki a sötétben

Összezavarodva ültem a saját gyerekkori szobámban, mint egy pocsék amcsi filmben és törtem a fejem, hogy, ha a földszinten a szüleimmel kokettáló Andy az, akivel össze akarom kötni az életemet, akkor miért nem vagyok felhőtlenül boldog?!... a válasz persze kardként lebegett a felejem fölött és kidurrantani készült a képzeletbeli lufimat, ami a választ ejtette... Christian... 
A hirtelen kopogásra úgy pattantam fel , mintha rosszban sántikálnék...
- csak én vagyok... - próbált megnyugtató lenni anyám...
- szia ... gyere be

- Holly... az anyád vagyok... ugye elmondanád, ha valami...

- El se kezd anyu... csak összezavar az idő eltolódás és fáradt vagyok... ez minden.. - mosolyogtam a tőlem telhető leg meggyőzőbb ál vigyorral

- Rendben... én nem fogok beleszólni... de ez az egész utazás is olyan hirtelen... és nem is tudtunk igazán erről a kapcsolatról amikor felhivta apádat ez a szinte idegen fiú... és megkérte a kezed... 

- Apától kérte meg a kezem? - Ezen azért elnevettem magam és próbáltam elképzelni azt a telefon beszélgetést...

- Ne nevess Holly... Apád ujjongott... de én aggódom... látom, hogy valami nem stimmel... és hiába fogod rá az időeltolódásra... 

- Most is beleszólsz anya... 

- Akkor mondd el mi a baj...

- Majd talán máskor... még azt sem tudom van e baj...

- Te jó ég Holly... terhes vagy...

- ANYAA???!?!?? Dhogy vagyok.... vagyis... nem... én nem vagyok... - hirtelen az agyam kis eldugott zugában elkezdett motoszkálni az apró zsebnaptár... muszáj csinálnom egy tesztet... 

- Mikor akartad elmondani??

- ANYA!!! Halgass...

- De...

- NEM vagyok terhes...

- De... Akkor mi a baj...? - fakadt ki anyám...

Felpattantam...

- Most el kell szaladnom...

Miután lerohantam az emeletről, Andybe ütköztem...

- Szivem... el kell rohannom egy kicsit... - suttogtam a fülébe, miközben átölelt.

- Hova sietsz? - Nézett rám furcsán...

- El kell intéznem valamit... de sietek vissza ígérem...

- Rendben... addig én...

- ... jópofizol a szüleimmel - apró puszit nyomtam a szájára, ő pedig elnevette magát...

- Annyira nem nehéz... de azért siess

Kocsival száguldottam a legközelebbi patika felé... közben magamat győzködtem, hol arról, hogy mennyire tökéletes kis családunk lenne ha terhes lennék... hol arról, hogy nem vagyok terhes... valószínűleg kisebb sokkot és pánikrohamot kaphattam, mire odaértem... rárontottam a gyógyszertárban dolgozó fiatal csajra, hogy "azonnal engedje meg, hogy lepisiljem a kibaszott tesztet" Utána persze sűrűn elnézést kértem, és elmagyaráztam a helyzetemet... 

- Úgy érted, hogy a vőlegényed Andy... az az Andy... és lehet hogy terhes vagy... tőle... attól az Andytől...

Bólintottam... a lány az ajtóhoz lépett, kitette a rögtön jövök táblát és bezárt...

- Ott hátul balra a kis ajtó... - mosolygott rám...

Kezem lábam remegett amikor kiléptem... kezemben az eredménnyel... sűrűn elnézést kértem a lánytól újra... és bár láttam, hogy rettentő kíváncsi nem mondtam el neki...

A kocsihoz léptem, amikor valaki elkapta a karom... a sötétben a kapucnitól "támadóm" arcát nem láttam... de azonnal felismertem a parfümöt...

- Chris?

- Honnan...

- Az illatod... mit keresel itt?

- Láttam, hogy Andy megkérte a kezed... el kellett jönnöm... 

- Láttad?

- Holly... még mindig olyan kis naiv vagy... a média azonnal lecsap az ilyen lehetőségekre... hisz tudod... a mi életünk már csak ilyen... és egy lánykérés egy nyilvános helyen... egy reptéren ráadásul... Andy... és az ő feltünési viszketegsége... nem gondoltam, hogy bedőlsz neki... azt reméltem, hogy ettől az úttól majd megjön az eszed...

- Hogy találtál meg?

- Követtelek a lakástól... órák óta vártam, hogy valaki kijöjjön... 

- Chris... tudod... ez ijesztő... feltalálták már a telefont... nem a kőkorban élnünk...

- Igazad van... tiszta hülye vagyok... csak... szeretlek... és nem akarom, hogy hozzámenj Andyhez... - most már igazán olyan volt mint egy nyafogó kisfiú...

- CC... menj haza... kérlek... és hagyj engem békén...

- Komolyan ezt kéred?

- Igen... - könnybe lábadt a szemem... Christian pedig elsétált...

- Rendben van.. ha ezt akarod... - hallottam még a távolból a szavait...

Gyorsan beszaladtam még egy boltba, vettem pár holmit...A ház elé érve megtöröltem a szemeimet és remegő lábakkal elindultam a bejárati ajtó felé... hirtelen a Chrissel való beszélgetésem évekkel előbbinek tűnt... Andy cigivel a szájában ücsörgött a bejárat melletti kövön.

- Végre, hogy megjöttél... - mosolygott rám...

- Igen.. - nyeltem egy nagyot... 

- Minden rendben?

- IIiigen... ezt neked hoztam... - nyújtottam át az ajándék zacskót amit korábban vettem 

Értetlenül nézett rám... először kivette az első dobozt, ami egy fényképkeretet rejtett, benne egy közös fotónk... - mosolyogva letette maga mellé aztán újra a zacskóba nyúlt, kivette a következő dobozt... amiben szintén egy fotó volt...



pár percig nézte a képet... nem nézett rám, csak a harmadik, egyben utolsó dobozt, ami egy pár apró cipőt rejtett...



- ... hmm... - Nem szólt egy ideig... lehajtott fejjel bámulta az ölébe lévő cuccokat. Aztán egyszer csak észre vettem, hogy a cipőcske attetsző dobozán egy könnycsepp koppan...
- Andy... ?!
- Én... még soha nem voltam ilyen boldog... - letette maga mellé az ajándékzacskót és felpattanva szorosan magához ölelt...
Hatalmas kő esett le a szívemről.. és könnyekben törtem ki...

- Mondjuk el a szüleidnek - húzott be a házba...
- Még ne... - szipogtam... - szeretnék.. megnyugodni kicsit... menjünk föl pihenni...
- Rendben... ahogy akarod... - az ölébe kapott és becipelt...
Anyám szúrós tekintettel nézett végig rajtunk, mikor sírva ,röhögve beestünk az ajtón...
- Gyerekek...
- Anya... - felpattantam, Andyvel kézen fogva felsunnyogtunk az emeletre..

- Mikor akarod elmondani nekik?
- Szeretnék lefürdeni... aztán, ugyis lemegyünk majd vacsizni... arra gondoltam... hogy akkor... elmondhatnánk...
- Rendben... de... a fürdéssel nem értek egyet...
- ???
- Egyedül...?
Elnevettem magam...
- Természetesen... úgy gondoltam, hogy jövendőbeli férjemmel fürdenék...