Negyedik... Forró csoki kávé helyett...

Andyvel töltöttem pár napot, tudtuk, hogy nincs sok időnk, hiszen Anne-el szilveszter után haza megyünk...
- Szomorú vagyok... - húzott maga után... hosszú lábaival nehezen tartottam a tempót, amikor így rohant. A londoni karácsonyi vásár közepén ráncigált keresztbe... rettenetes rossz szokásává vált, hogy amire ránéztem, azt megvette, úgyhogy ezúttal csukott szemmel húzattam magam...
- Ne már Holly... - éreztem az arcomon a forró leheletét, amitől kirázott a hideg, a hóesésben. Ajkai perzselték az enyémet és máris a szájára tapadtam... lábujjhegyre állva a nyaka köré csavartam karjaimat.
- Nyisd ki... - megráztam a fejem
- Nem lehet...
- Hééé... kérlek...
Lassan kinyitottam... kék szemei szinte bevilágítottak a retinámon... lassan letérdelt, de mire frászt kaphattam volna, hogy őrültséget tervez...
- Gyertek velünk LA- be... - kérlelt...
- Andy... De hát... az üzlet...
- Nemááár... Holly... kééérleeek... - hallottam meg a húgom hangját a hátam mögül...
- Tényleg jó ötlet Holly... szerintem ránk fér egy kis... telelés...
- Telelés...? - néztem Katre... el sem hittem, hogy rész vett ebben az összeesküvésben...
Némán álltam egy percig...
- Állj fel, mert tiszta hó leszel... - mutattam Andy nadrágja felé...
- Addig nem... amíg nem mondod, hogy velem jössz....
- Jó... legyen... megyünk LA-be... - a húgom abban a pillanatban a hátamnak vágódott és elkezdett ölelgetni, elszakítva Andytől, akinek így volt ideje leporolni magáról a havat...

A szállóban pakoltunk. Anne már bepakolt és az ágyamon ült, mellette a hatalmas csomagjával... megbeszéltük, hogy aznap éjjel Katnél alszunk, hogy reggel együtt indulhassunk.
- Nemsokára ideér a taxi... mit szöszmötölsz... mint akit felakasztani visznek...
- Anne... nem tudom... ez egy boldog kalandnak indult... de így.... most olyan kiszolgáltatottak leszünk... és egy idegen helyen...
- Jézus Holly... olyan... hülye tudsz lenni néha... - a telefon szakította félbe... megjött a taxi... fényebességgel bedobáltam a maradék cuccomat... leadtuk a kulcsokat, kifizettük a számlát és már úton is voltunk Kat felé.
Nem volt jó kedvem, egy részem, majd kiugrott a bőréből... de belül egy kis zugban... rettegtem az úttól a fiúkkal... és még Anne-re is vigyáznom kell...

Este korán elvonultam, de nem aludni... Kat látta rajtam a feszültséget, ezért nem szólt egy szót sem, mikor látta, hogy az ablakon át távozom...
Éjjel még szebb a karácsonyi kivilágítás... pontosan odasétáltam, ahol Andy megkért, hogy menjünk velük.. álltam a hóesésben... végül egy ismerős hang ütötte meg a fülem...

- Hé idegen...
- Chris... - elmosolyodtam... a mindig jókedvű CC lépkedett a hóban felém, haján megálltak a hópelyhek, ettől aztán úgy festett, mint aki megőszült a nagy hidegben.
- Éjszakai sétára indultál? - kérdezte vigyorogva...
- Olyasmi... azt hiszem... elmondhatok neked valamit?
- Csupa fül vagyok... de azt hiszem... ez a beszélgetés... forró csokit kíván... - mutatott egy távolabbi gőzölgő fabódé felé...
- Remek - jobb kedvem lett...
Pár perccel később egy korcsolyapálya mellett álltunk a kezünket forrócsokis bögre melegítette és egy pár percre elfelejtettem a félelmeimet... de aztán CC rákérdezett...
- Szóval... gondolom az út miatt idegeskedsz....?
- Úgy valahogy... tudod... boldog vagyok, hogy Andy megkért, hogy menjünk el veletek... de ez olyan furcsa nekem...

- Őszintén... nekem is... Régóta ismerem őt és... komolyan mondom, soha nem csinált még ilyet... ami jót is jelenthet...
- ... de nem valószínű... Chris... őszintén, te magaddal vinnéd haza azt a lányt, akit egy nyaraláson ismersz meg és együtt töltöttetek pár szép napot... de mindketten tudjátok... ez csak egy... kaland...
- Holly... ezt nem a megfelelő embertől kérdezed... - lesöpört egy hópihét a szempillámról... majd zavartan elmosolyodott... - korizzunk...

A hirtelen váltás szinte pofon vágott... mosolyogva néztem ahogy a kölcsönző felé indul...
- Korizzunk... - motyogtam... nem is tudok korizni... azt hiszem talán egyszer tudtam... de már nem emlékszem... végül egész jól elbohóckodtunk...

Egy órával később valahonnan előkerült Ashley is aki láthatóan zavarba jött, ahogy meglátott minket... hamar kiderült, hogy miért... Anne jelent meg... vigyorogva lovagja felé vette az irányt... majd zavartan téblábolni kezdett, mikor észrevett minket is...
- Legalább már értem a nagy fellángolást LA iránt... - vigyorogtam rá CC- re... aki megint "úgy" nézett... megfogta a kezem és maga után húzott a jégen... sejtettem, hogy nagy esés lesz belőle... még nem is tudtam mekkora... Chris hanyatt vágódott én pedig egyenesen rá... a térdem hangosan koppant a jégen... az arca pedig olyan közel volt... elvörösödtem... ő pedig morgott valamit a tökéletességről és ha jól hallottam Andy felmenőit is emlegette... majd a derekamat fogva felsegített és felállt ő is...

- Azt hiszem... ideje menni... - mosolyogtam a térdemen egy jéggé gyúrt hótömbbel... a kezemben egy újabb adag forrócsokival...
Chris visszakísért Kat házáig...
- Köszönöm... - vigyorgott rám...
- Jól éreztem magam és én köszönöm, hogy meghallgattál... - vigyorogtam vissza...
- ... és hogy eltörtem a térded... - nevetett fel...
- Igen... azt is... jó éjt... - egy puszit nyomtam az arcára... és bementem

*Andy*
Éreztem, hogy elönt a méreg... a kocsiban lapultam és mardosott a féltékenység... bár még nem szerettem Hollyt... de ő az enyém... és mindent megteszek... hogy ez így is maradjon... csak még nem tudom, hogyan...

*Holly*
Reggel hulla álmosan sétáltunk a reptéren... a fiúk még sehol... a térdem sajgott az előző napi eséstől ezért bicegve támolyogtam... egyszer csak Andy hangja ütötte meg a fülem... mérgesen magyarázott valamit Ashley-nek... egyetlen foszlányt kaptam el "CC nem teheti ezt..."
De meglátott... mosolyra húzta száját és azonnal felém indult... átölelt és csókot nyomott a számra...
- Hiányoztál...
- Te is... - mosolyogtam rá...
- Fáj még a térded?
- Honnan...
- Chris elmesélte, hogy koriztatok... - vigyorgott... de ez afféle erőltetett sztármosoly volt...
- Induljunk...! - hallottam távolabbról Jake hangját és mind megindultunk a repülő felé vezető úton...

a harmadik...

- Szép hajnalt - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang... - hova készülsz?
Anne csípőre tett kézzel ácsorgott buliszerkóban mögöttem.
- Én csak... tlalkzmandyvl... - motyogtam...
- MIVAN? mért motyogsz mikor valami fontosat mondasz... ?
- Találkozom Andyvel... - próbáltam odéb sétálni, hogy elkerüljem a további kérdéseket.... de Anne-t képtelenség volt kijátszani...
- Shiva... - morogtam rá mikor körém csavarta a karjait...
- És így akarsz elmenni? - mutatott rá, hogy a farmerem, szőrös csizmám és a fülekkel ellátott mellényem nem tetszik neki... randiruhának...
- Jó lesz így...
- Hollyyyyyyy... neeemááár....
Megláttam Andy-t az út másik oldalán...
- MENNEM KELL... - röhögtem rá a húgomra és elszaladtam...

Andy nem szállt ki és láthatóan a hangulata még mindig változatlan volt...
- Szia... - morgott mikor beültem a kocsiba.
- szia neked is...
- Kávézzunk egyet... - véletlenül megrándult a szája széle, mintha elfojtott volna egy mosolyt... de magára erőltette a szokásos mogorva arckifejezést... nem tudtam mire vélni. Remélem hamar megtörik a jég... Mert ez a faarc elég gáz.
- mi ez az állandó morcos fej? - robbant ki belőlem...
- ja... Megszokás... Tudod nem szoktam rajongókkal randizni... Ez most furcsa...
- nem vagyok a rajongód... - most én vágtam morcos fejet...
- majd az leszel...- hirtelen odahajolt es lekapott... Köpni nyelni nem tudtam hirtelen... Nem tudtam mi zavart jobban, hogy rajongó csitrinek titulált, hogy akaratom ellenére megcsókolt, vagy hogy akkora az egója hogy nem férünk el tőle a kocsiban...
mondjuk jó... A csókot bántam a legkevésbé... Ugyanis, mikor a száját az enyémhez érintette valószínűlega lábaim is feladtak volna a szolgálatot ha éppen nem ültem volna... Túl jó volt hogy igaz legyen...
- veszélyesen egoista vagy... - sziszegtem mikor az agyam végre bekapcsolt
- neked pedig irtó finom a szád... - mosolyogta el magát végre...
- na jó... Ettől most kicsit jobb... De... - újra megcsókolt
- lasssan meg is bocsájthatnál... - vissza dőlt az ülésen és a gázba taposott...
Megálltunk egy kávézó előtt.
- mehetünk?
- persze
Hiába volt hajnal, nagyon sokan voltak és jó páran tátott szájjal bámultak minket...
- te vagy a hibás - suttogta oda, miközben az ujjaim köré fonta sajátjait...
- De hát téged bámulnak...
- dehogy... Soha nem láttak még ilyen szép csajt...
Elvörösödött... Ha nem latom, el sem hiszem...
- te elpirultál... - mosolyogtam rá... Válaszként a hajamba túrt és a mellkasához húzott...
Ott álltunk, a tömött kávézó közepén ölelkezve...
Valószínűleg ez lesz életem legnagyobb csalódása... Gondoltam... Az egoista zenészek nem épp a hűségről híresek... És amúgy is... valószínűleg egy pillanatrasem veszi komolyan a történteket... De úgy döntöttem kihasználva a lehetőséget jól érzem magam vele amíg lehet....

Szereplők

Holly

Anne

Kathleen

Black Veil Brides

A második...

Aznap éjjel képtelen voltam elaludni, ráfogtam a repülőn alvással töltött órákra, de az igazság az volt, hogy csak a fancsali képű Andy járt a fejemben...

Elkezdtem kipakolni a cuccaimat... még szerencse, hogy a rajzcuccaim velem utaztak mindenhova, az ölembe vettem egy papírlapot és firkálni kezdtem,.. 

Meredten bámultam a lapot kicsivel később... akaratlanul is ő nézett vissza rám a lapról..

Felálltam, hogy kinyújtóztassam a lábaimat és a gerincemet, a görnyedés után... rezzent egyet a telefonom... üzenet...

(Megj. :A rajz saját, lenyúlni nemér :)
Devon T.! kifejezetten neked készül...
majd talán kész is lesz egyszer...)

* Szia... Andy vagyok! Ez a számom, mentsd el... de ... Titkos, nem adhatod meg senkinek... Jó éjt...*
* Szia! Nem állt szándékomban... megadni a számod senkinek! Neked is jó éjt...*

A párnára hajítottam a készüléket... de újra rezzent egyet...

* Nem tudok aludni... és mivel válaszoltál így gondolom te sem...*
* Nem, én sem alszom... épp a tetőre indultam dohányozni*
* Cigizzünk együtt... *
* Mégis hogy? *
* Egyszerre gyújtunk rá... szőke... ;) *

A telefonom elsötétült... a tetőre másztam és meggyújtottam a cigim...

* Most gyújtottam rá... * - írtam...
* Akkor jó... én is... mesélsz magadról Holly? *
* Nem nagyon van mit...  nem vagyok túl érdekes... *
* Mivel foglalkozol? És honnan jöttél? *
* Tetoválószalonom van és Magyarországról...*
* Az mi?*
* Egy kicsi ország... * - pfff... gondoltam magamban... mennyire jelentéktelenek vagyunk a térképen...
* Biztos szép... és nyugis... a kicsi helyek mind nyugisak...*

Erre nem tudtam reagálni, de újabb üzenet jött...

* Ez irtó hülyén hangzott... :D Remélem nem nézel elmebetegnek.,.*
De ami azt illeti annak néztem... egy ilyen srác, ilyen szemekkel hajnalok hajnalán "velem dohányzik" és rám pazarolja az idejét...
* nem hangzott hülyén... inkább... furcsa... gondolom szereted az életed, ha már valamiféle sztár vagy...? *
* Valamiféle?!?! *
* Most megsértődtél? :D * Elnevettem magam...
* Nem... csak furcsa, hogy a húgod, majdnem levetkőztetett a szemével és tudom, hogy tudta ki vagyok, de te nem... *
* Andy Biersack... tudom hogy ki vagy... pontosan 3 órája tudtam meg, amikor hazaértünk és az említett húgom az orrom alá tolt minden mozdítható elektronikát, hogy egyszerre hallgassam a zenéteket, nézzek videókat és közben esetleg még képeken is láthassalak titeket... *
* Kár... jobb lett volna ha embernek tartasz... nem sztárnak...*
* Nem tartalak sztárnak... csak egy srác vagy... akivel meginnék egy kávét... *
* De hát hajnal van... nem haragszanak meg ha elrabollak? :) *
* Nagy lány vagyok...*
* Akkor, ha kapok egy címet... érted megyek...*

Leírtam a szálló címét, és fénysebességgel összeszedtem magam... mire odaért, már a bejárat előtt dohányoztam...

Az első kávé... :)

Már sötétedett, mikor bezártam az üzletet. Esett a hó és akármennyire is hideg volt én örültem neki. Imádtam a telet. Szerettem a hóesést.
Az órára pillantottam és már rohantam is a megbeszélt helyre. Anne a húgom egy gőzölgő műanyagpohárral a kezében ácsorgott a téren felállított karácsonyfa előtt...
- Az Isten szerelmére Holly... már azt hittem idefagyok...
Az Adventi vásárban csavargás mindig előhozta belőlem a karácsonyi hangulatot...
- De még csak November van... - nyafogott Anne...
- Nekem viszont csak most van erre időm... héé... ne legyél ilyen ünneprontó...
- Mikor indulsz?
- Holnap reggel 6 kor megy a gépem... - mosolyogtam rá... - Várom már...
- Mit azt hogy ott még rosszabb az idő?
- Anne... Katleennel már több mint egy éve nem találkoztunk és ő a legjobb...
- Barátnőd... tudom Holly... minden alkalommal elmondod amikor előkerül ez a téma... csak nem értem miért nem jön haza ő...
- Hát azt nem tudom...de küldött neked valamit... - nyújtottam át a borítékot... szinte letépte magáról a kesztyűt, hogy kibonthassa...
- Holly... ez egy... repülőjegy... a nevemre... holnapra... úúúúúúúú össze kell pakolnom - vigyorgott rám...
Tudtam mit rejt a boríték, hisz én magam vettem meg a jegyet Kat jóváhagyásával...

Másnap reggel együtt rohantunk a reptéren, hogy elérjük a Londoni gépet...
Anne szája folyamatosan járt én pedig fáradtan rogytam le az ülésre. Aztán már csak arra emlékszem, hogy a felhőket bámulom... és elnyomott az álom.
- Hétalvóóóóóóóóóóó - üvöltött az arcomba Anne...
- Naaa
- Megjöttünk, nemsokára leszállunk... végig aludtad az utat... tudod hogy unatkoztam? BLABLAblabla...
Már kezdte is elölről... és folytatta a taxiban, aztán a szállodában és úton Kat felé... a kávézóba...

Szerencsémre hamar odaértünk mert nem bírtam volna még egy percet a húgommal és a szájával bezárva az autóba. Kirobbantam a taxiból fizetés után és száguldottam is a felmentősereget jelentő Kat felé...
- Hollyyyyyy!!!!! - ugrott a nyakamba a jobbik felemet jelentő barátnőm...
- Végre, hogy láthatlak!!! - öleltem át... hallottam, hogy a húgom utolért... leültünk egy boxba és beszélgetni kezdünk, ami azt jelentette, hogy Anne lepénylesője folytatta tevékenységét...
Aztán egyszer csak úgy hallgatott el, mint akit mellbe vágtak... az ajtót bámulta ami csengetve jelezte, hogy vendég érkezett... akaratlanul odanéztem, de pár srácon kívül semmi jelentőset nem vettem észre...
- Holly... TE TÉNYLEG VAK VAGY? - suttogott Anne "ordibálva" amiért nem vettem észre valami fontosat... legalább is a hangnemből ezt szűrtem le...
- Anne... azok a srácok ott valami zenekar... az ég szerelmére... mondd, hogy tudod... hátha akkor Anne abbahagyja az alig feltűnő nyálcsorgatást... - piszkálta Kat a húgomat...
Újra rájuk néztem... azóta helyet foglaltak tőlünk nem messze...
Az egyik hosszú hajú kifejezetten lányos fiú rám mosolygott és kacsintott egyet, amitől akkor is zavarba jöttem volna, ha éppen nem pár perce feltűnően bámultam volna őket... de hála a kicsi testvérkémnek így aztán még égőbb volt a helyzet... éreztem hogy elvörösödök, ezért a kávém felé fordultam, amit azzal a mozdulattal az ölembe löktem... ÉLJEN!
Lassan feltűnésmentesen próbáltam felitatni a farmeromról a forró levet...
Ez nem segített éppenséggel a zavaromon... fél szemmel újra az asztaluk felé néztem... a hosszú hajú lányos fiú magyarázott valamit vigyorogva, mire a másik iszonyú magas srác felém fordult és a szemembe bámult virító kék szemeivel... majdnem a szám is nyitva maradt... de aztán észbe kaptam... de a tekintete nem engedett... végül visszanézett a barátjára... morcosan vállat vont és visszafordultak az asztalhoz...
- Úristen de égő... - sziszegtem...
- Ne máár... Holly... Andy egy félisten és vagy három percig bámult téged...
- Ja... mert leöntöttem magam kávéval miközben a haverját bámultam mint egy idióta, hozzáteszem a ti hibátokból... mert szerintetek égő, hogy fogalmam sincs kik ők...
Fájdalmasan felnyögtem, ahogy végigtöröltem a combom... jól megégettem...
- Szóval elmehettek mindketten a fe...
- Cssss fogdbe... - szólt rám Anne és a körmét rágcsálva a fiúk felé lesett...
A kék szemű srác az asztalunkhoz lépett... tutira úgy néztem mint egy idióta...
- Szia! Andy vagyok... - morcosnak tűnt... egy papírdarabot tartott felém... - arra gondoltam... hogy megadhatnád a számod... meghívnálak... valamikor kajálni...
- Őhh én... - dadogtam, mire Kat elvette a papírt... láttam hogy ráfirkálja a számomat...
- Ő itt Holly... és egyébként tud beszélni is, csak ez nem az ő napja...
- Köszi - vigyorodott el véletlenül Andy... - ... hálás vagyok neked... ?
- Kat... ő pedig itt Anne... aki alig várja, hogy megszólalhasson... úgyhogy szerintem menj, mielőtt rákezd...
A húgom először falfehér, majd lángvörös lett... Andy pedig nevetve elindult az asztalukhoz, ahol a többi srác már állva várta... majd kivonultak a kávézóból...

Holly

 

Anne

Katleen